A nemzetét szerető szocialista

“Lehet-e a jó kommunista egyszersmind jó erdélyi magyar?” Ezzel a kérdéssel záródik sorozatunk harmadik könyvének, Főcze János MADOSZ-monográfiájának hátlapszövege. Úgy tűnik, ez a tizedik kötet már címében is választ sugall a korábbi könyv nem kevéssé retorikus kérdésére. Bár Jordáky Lajos sosem volt MADOSZ-tag, világéletében azon a baloldali értékközösségen belül mozgott, amelyben a madoszosok is. Szociáldemokrata, majd kommunista politikusként, az államszocialista diktatúra kiépítését követően a kulturális szférába kiszorított hithű marxistaként ugyanazzal a dilemmával szembesült, mint a madoszosokból lett kommunisták: megoldhatja-e a kisebbségi lét kihívásait az erdélyi magyar közösség osztályszempontú emancipációja? A kötet széles forráshasználattal, a “totális biográfia” igényével ezt a válaszkereső folyamatot kísérli meg bemutatni. A 20. század nagyobb részén átívelő életpálya végigvisz a korszak történetének legfontosabb állomásain, amelyekhez Jordáky a lehetőségeihez mérten igyekezett alkalmazkodni, miközben kettős kötődéséről és világnézeti elvhűségéről sosem mondott le – megmaradt hangsúlyosan erdélyi magyarnak és szocialistának.