A Nautilus fénye

“(…) a mai napig megmaradtam gyermeknek. A művészetben is, minden komolyság mellett folyamatosan játszom.” Így nyilatkozik magáról Rozsnyay Béla (1949-2019) Marosvásárhelyen született szobrász és ékszerkészítő művész, akinek gazdag életművét és változatos életútját ismerhetjük meg Árkossy István kolozsvári születésű grafikusművész hozzáértő alapossággal megírt kötete nyomán. Rozsnyay Béla a Kárpátok gyöngyfüzére után a hűvös Dánián és a hívogató éghajlatú Máltán keresztül jutott el Budapestre, hogy itt – mint ahogy azt a beszélgetésből megtudhatjuk, a kisföldalattihoz közel – találja meg igazi otthonát.
Művészetére a fent idézett komoly játékosság mellett jellemző a folyamatos kísérletezés, “kölcsönveszi” a környezetünkben előforduló anyagokat, mivel ars poeticájában is azt vallja: Natura artist magistra, azaz a természet a művészet tanítómestere. Az anyagok egyszerre vannak rokonságban az élő természettel, de paradox módon hangsúlyozzák saját lényegüket is, vagyis fém-anyagiságukat. De művészete azért is izgalmas, mert egyes szoborok szokatlan módon kilépnek nyugalmi helyzetükből és mozogni, sőt olykor zenélni is képesek, új perspektívákat nyitva meg a képzőművészet e tipikusan “statikusnak” elfogadott ágában.
A kötet második felében tárul fel képileg is mindaz, amit a két művész beszélgetése és a szakemberek idézett véleménye alapján elképzelhettünk Rozsnyay Béla művészetéről. Ebben van segítségünkre a Széll-Balogh Mihály ötvösművész által művészi színvonalon készített közel 75 műtárgyportré, melyek segítségével képzeletben mi is életre kelthetjük a nem hétköznapi alkotásokat: szobrokat, ékszereket, ékszer-szobrokat…”