A nagyon nagy Károly

A királyok királyától egy egészen kicsi cicáig (Ciceróig) ível Jahoda Sándor (Budapest, 1976) legújabb novelláskötete. Merthogy nem a történelem az élet tanítómestere, hanem a történelmet írják tanítómesterek, mint például a szerző. Csakhogy ő nem akar a nagy eseményekből nagy eszméket kovácsolni, amelyeket, ha megfogadják, előre megy az emberiség, ha nem, akkor hátra. Nem akar posztulátumokat felállítani, amelyekről majd kiderül, hogy még a posszíbilitás követelményeinek sem felelnek meg, de rávilágít arra, hogy mindannyiunknak megvan a maga történelme, királyok, kormányzók és vitézek egyaránt a saját cipőjükben – na és persze a szerző verseiből és dialógusaiból jól ismert át- és eltűnéstechnikákban – buknak orra, játsszák bár a legnagyobb Károlyt.
“Dolgozzunk tovább. Én megalkotom Károly testi valóját, te meg írd meg a sorsát. Ilyen egyszerű. Csak egy kis fantázia, Anzelmus barátom!” (Ballai László)