A nagy magyar nagycsoport

Itt kell élned, hogy ezt elhidd – szoktuk mondani. Göncz Kinga is “rácsodálkozik” a minket körülvevő társadalmi-politikai valóságra, és az analitikus szemléletű pszichiáter fogalomrendszerével ragadja meg annak lényegét egyéni, kis- és nagycsoportos szinten. Kezdi ezt a Kádár-kor, a “kemény” és a “puha” diktatúra időszakának, a “legboldogabb barakk” korának boncolásával, hogy azután a rendszerváltáshoz vezető folyamatokat a résztvevő, a szabadságvágyát megélő politikus, egyben pszichoanalitikus látásmódján keresztül mutassa meg az olvasónak, kiemelve az úgynevezett demokrácia-technikákban, konfliktus-megelőzési és
-kezelési módszerekben rejlő lehetőségeket.
Így érkezünk el a Fidesz-kétharmadok, a sorosozás, migránsozás és brüsszelezés, a határkerítés, a Covid-járvány óta tartó rendeleti kormányzás és az “illiberális demokrácia” kiteljesedésének időszakáig. Ami pedig a 2026-ban esedékes választásokat illeti, Göncz Kinga szerint a kérdés, hogy a Fideszen belül melyik irányba billen el a kognitív disszonancia: az attitűd változik a lojalitás irányába, vagy a realitás betörése és az ellenoldal vonzása hatására elindul a kritikus vélemények egymásra találása, a viselkedésváltozás.