A mozisátortól a tévétoronyig – Fejezetek a romániai magyar filmezés, televiziózás és mozizás történetéből

Mi az és van-e romániai magyar film? Vanni van. Csak nem úgy. Persze már pusztán méretéből sem iparszerűen, hanem inkább csak ötletszerűen működik, tehát semmiképp sem ugyanazzal a szótárral írható körbe, mint a nemzetiek, mondjuk az olasz film, vagy akár a “szubnacionális” filmiparok, mint például Bollywood. Nincs meg az a stabil intézményrendszere, jótékony burka, mint az erdélyi magyar színháznak, ami mozgásban tarthatná még akkor is, amikor pénz- vagy, ne adj’ isten, ötletdeficit jelentkezik. Nem tud, de talán nem is akar ipari intenzitással, piacgazdasági alapokon működni. Viszont ha kimondott filmipar nincs is, romániai magyar filmes alkotók nagyon is vannak – azzal együtt, hogy változó intenzitású, folyamatos mozgásban lévő hálózatuk meghatároz(hat)atlannak tűnik. A probléma magja az, hogy amennyire fixnek is tűnik a földrajzi tér – Erdély, bővebben Románia -, annyira definiálatlan és tünékeny a produkciós tér, a filmgyártói, finanszírozási közeg. Soha ne tekintsük ezt a két kérdést megválaszoltnak. Folyamatosan rá kell kérdeznünk, újra képbe kell helyeznünk magunkat. Monitorizálni, érdeklődni, párbeszédet kell folytatni – alkotóként, nézőként, olvasóként is. Ez a könyv is egyfajta képbe helyezési kísérlet. A képkivágás folyamatos korrekcióra szorul, de első zoomnak talán megteszi.