A mirigy esztendeje

A könyv címe talán megdöbbenti a mai olvasót, mögötte ugyanis egy szó jelentésváltozása húzódik meg. Szemlér Ferenc történelmi regényében ugyanis a mirigy nem más, mint a pestis 18. századi erdélyi neve. A „lipóti diplomát” 1691-ben az erdélyi rendek is elfogadták, s ezzel a katolikus restauráció előtt szabad út nyílt. A többnemzetiségű és -felekezetű Brassó e regénycselekmény tere, az a város  és vidéke , amely szászok, magyarok, románok, csángók olvasztótégelye, de e nemzetiségek érdekirányultságait a felekezeti hovatartozás jelentősen átszínezi. Ebbe a bonyolult társadalmi hálóba robban bele a pestisjárvány, amelynek okát kutatni jószerével szentségtörés volt ez idő tájt, de még azt is palástolni illett – persze a kereskedelem zavartalanságának megóvása végett –, hogy felütötte valahol a fejét. A regényben Szüle Istvánnak, az udvarhelyi cserzővarga félárva fiának a pozsonyi evangélikus főiskolától a székelypalánkai, isten háta mögötti parókiáig vezető életútját, családi krónikáját követhetjük. Sorsa nyomvonalát a szellemi munka becsülete, a rá bízottak melletti valóságos elköteleződés, az intrikus karrieristák iránti megbocsátó elfogadás, a szerelem és a tragédia cövekeli ki.