A metamorfózis krónikái

Ez a verskötet kétségkívül érdekes olvasmány: formailag hagyományos, tartalmilag modern versek, elgondolkodtató hangulatokat és izgalmas gondolatokat keltenek az olvasóban. A sejtelmes, néhol komor sorokat olvasva ez a Dumas-idézet jutott eszembe: „Byron megesküdött nekem, hogy hisz a vámpírokban.” (Alexandre Dumas: Monte-Cristo grófja). A visszatérő motívumok, (sötét, magány, pók, árnyék, éjszaka, ágy, vér és főleg a denevérek) mintha azt sugallnák, hogy egy titkos vámpír szavaiban, érzéseiben olvasunk. A sötétség kastélya c. vers Drakulára emlékeztet, a „Szeretem az éjszakát és elriaszt a fény” sor úgyszintén. A Csak emberek és az Őszi nyugalom című versek viszont Hamlet életről és halálról szóló monológját idézik. Imádom a modern költészetet, talán éppen azért, mert mindenkinek mást mond, másként érinti meg a lelkét: nekem ezt az érzést adja: kellemesen hátborzongató versek, talán egy fel nem ismert Lord Ruthwen költeményei. Mindenkinek jó szivvel ajánlom, egy kaland ennek a kötetnek az elolvasása.