A magyar sámánizmus – A táltos

Róheim Géza jártas volt a vallástörténetben, a folklorisztikában csakúgy, mint az etnológiában. Számtalan tanulmánya jelent meg a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában az Ethnográphiában Adalékok a magyar néphithez I. és II címen.

“1925-ben tettem közzé egy összehasonlító tanulmányt a magyar népi hiedelmekről. Az első fejezet a táltosról, avagy a férfi varázslóról szól. Meg kell
először is értenünk, hogy a magyar népszokások és hiedelmek zömét a mai magyarság földrajzi helyzete határozza meg. Németül, szláv nyelvekben vagy románul beszelő népektől körülvéve, a magyar folklór valószínűleg európai – azaz a magyarok átvevői ezeknek a szokásoknak és hiedelmeknek, a legtöbbjük
tehát nem tőlük származik.
A táltos tudománya viszont kivétel. A fent idézett könyvben kimutattam, hogy itt tulajdonképpen az európai folklórba beágyazott szibériai sámánizmussal állunk szemben.
A táltosnak ezt az értelmezését Solymossy is megismételte, aki azonban nem találta szükségesnek, hogy idézze azt a könyvet, amelyet áttanulmányozott. Azóta sok új adatot közöltek erről a témáról, és jelenlegi célom az, hogy ezeket is felhasználva, mind a tisztán antropológiai, mind a pszichoanalitikus látószögből elemezzem az egész helyzetet. Ez a tanulmány kísérlet arra is, hogy felmutassam a sámánizmus más lehetséges maradványait a magyar folklórban.”- írja tanulmánya bevezetőjeként maga a szerző.