A közlés művészete

Baranyai Norbert kötetbe válogatott írásai a 2010-es években születtek, mely időszak egyébként is termékenynek bizonyult a Móricz-életmű értelmezése és újraolvasása terén. Szándékuk szerint az életmű sokszínűségéről és változatosságáról adnak számot. Az egyes tanulmányok a műfaji változatosság jegyében egyaránt elemeznek regényeket, novellákat, illetve kevésbé ismert lírai szövegeket is. Mindemellett a Móricz-kánon ismertebb alkotásainak (Sárarany, Hét krajcár, Barbárok, Légy jó mindhalálig) megszólaltatása éppúgy részét képezi a szövegolvasásoknak, mint a recepciótörténet során kevesebbet tárgyalt (Galamb papné) vagy egyenesen elfeledett, újrafelfedezésre váró műveké (Az ágytakaró, Karácsonyi ének). Móricz kifejezése, a “közlés művészete” saját poétikai teljesítményére is vonatkoztatható és elsősorban az elbeszéléstechnikai megalkotottságban, a szövegalakítás átgondoltságában és a művészi nyelv performatív erejében érhető tetten. Ezek teszik egyedülálló megtapasztalássá, élménnyé az olvasás eseményét.