A királyné

Lenyűgöznek és rabul ejtenek elmúlt korok szerelmes levelezései. Az illem, a modor, az etikett, a szerelem tapintható jelenléte emelkedett, nemes érzelmeket varázsolnak olvasás közben. Méltó helyre kerükapcsolatok, szellemi tusák, pikáns szófordulatok, humorral átitatott gondolatok kendőzetlenül ábrázolják az érzéseket. Mert jó udvarolni és udvaroltatni, szeretni, hiányozni, ragaszkodni. Ahogy várni, türelemmel napokat számlálni és vágyakozni a másik iránt: magasztos. Tisztelni szóval, cselekedettel, gondolatainkat szavakba önteni s megosztani másokkal. Így érdemes szövetséget kötni egymással. Nő a férfival, király a királynéval.
“Megébredtem hajnalban. Forgolódtam. Lassan virradt. Előadást hallgattam a Nő útjáról. Hogyan válik a királylány királynővé, majd királynévá. Azon gondolkodtam, hol is tartok az életben, mit kaptam ebben a pár hétben öntől női utamon. A legnagyobb ajándéka, hogy királynőből királynévá varázsolt erre a rövid kis időre.”