A kilencek

“Lenyűgöző, gyönyörűen megírt történet kitartásról, barátságról és túlélésről. Méltó emléket állít a francia ellenállás soraiban harcoló nőknek.” – Heather Morris, Az auschwitzi tetováló szerzője

A kilenc nő legtöbbje harmincéves sem volt, amikor csatlakozott az ellenálláshoz. Fegyvert csempésztek, ejtőernyős ügynökök francia földre jutását biztosították, üzeneteket továbbítottak a helyi és a külföldi hálózatok között, menekülő útvonalakat építettek ki Spanyolország felé, zsidó gyermekeket bújtattak fedett házakban. Letartóztatásuk után a Gestapo vallatását és kínzását voltak kénytelenek elviselni. Aztán deportálták őket. Némelyiküket mindössze két nappal Párizs felszabadítása előtt, a legutolsó transzporttal indították el Németország felé.
Ismeretségük a börtönben, a marhavagonba zárt úton kezdődött, majd a ravensbrücki koncentrációs tábor rettenetében kovácsolódott eltéphetetlenné. Amikor átszállították őket Lipcsébe, ahol a tölténygyárban kellett robotolniuk, már mindnyájan tudták, hogy a barátságuk életre szól.
A háború végnapjaiban a nácik felgyorsították a megsemmisítő gépezet működését, ezrével lőtték le és gázosították el a foglyokat, tüntették el a bizonyítékokat. A még járóképes rabokat a munkatáborokból a kivégző táborokba terelték, hogy ott likvidálják őket. Sok ezer társával együtt a kilenc barátnő is bekerült egy ilyen halálmenetbe, ám az út egy pontján úgy döntöttek, megkísérlik a szökést…