A kételkedés gyönyörűsége

Egy nyakra egy koponya jut, ennyivel gazdálkodhatunk. Ez az egyetlen eszközünk, így aztán nagy pazarlás volna, ha csak a gondok és gondolatok fele részére használnánk: ha azt hinnénk, hogy a világot vagy a természettudósok, vagy a művészek nyomán kell szemlélnünk, és így lehet csak megértenünk. A kötetben olvasható írások a szellemi élet e kétosztatú felfogásával szállnak vitába.
Figyeljünk egy percre Platónra! Ő úgy gondolta, hogy a léleknek két része van: „a léleknek a mérték figyelembevétele nélkül vélekedő része nem lehet azonos a mérték alapján vélekedő résszel”. Ez utóbbi, a mértéket ismerő rész, ez az értékesebb. A csillagok mozgását is „csak értelemmel és gondolkodással lehet felfogni, szemmel nem”. Bizonyára így van. Mégis, tudott ő szemmel is nézni a csillagokra:
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,
két szemedet nézném, csillagom ezreivel.
Úgy látszik, Platón lelkének két része jó barátságban állt egymással.