A jeruzsálemi Szentély

Évszázadokon keresztül foglalkoztatta különböző tudományok művelőit, teológusokat, építészeket, művészeket a kérdés, hogy milyen lehetett a jeruzsálemi Szentély, Salamon király temploma. Az idők során számos elképzelés született. A legismertebb nevek közül mutatóban néhány, akik terveket készítettek, vagy foglalkoztak a témával: Isaac Newton, Christopher Wren, a londoni szent Pál-székesegyház építésze, Johann B. Fischer von Erlach osztrák építész. Maróti Géza szobrászművész, az 1930-as években, miután járt a helyszínen és tanulmányozta az ásatásokat, szintén készített rajzokat, melyek az elképzelt épületet és a szentély felszerelési tárgyait ábrázolták. Az elképzelések az ószövetségi szövegeken alapultak, melyekhez mindenki hozzáadott valamit a saját fantáziájából és kora építészeti stílusából.

A rekonstrukciók hosszú sorából monumentalitásával kiemelkedik Juan Bautista Villalpando spanyol építész 16. század végén készült terve. Ez az egyetlen elképzelés, amely részletekig kidolgozott teljes építészeti tervet tartalmaz. Munkájában ő is az ószövetségi hagyományhoz nyúl vissza. A szentély kultusza mind a Tórában, mind a zsidó vallásban jelentős helyet foglal el. A Hertz-féle Biblia-magyarázat szerint “hivatása volt, hogy nyomatékot adjon azoknak a törvényeknek, amelyeket isten Izrael fiainak adott”, és ébren tartsa az Isten jelenlétébe vetett hitet.

“A házra nézve, amelyet építesz… Ha törvényeim szerint élsz, teljesíted kívánságaimat, és szem előtt tartod parancsaimat, hozzájuk igazodván, akkor valóra váltom általad ígéretemet, amit atyádnak, Dávidnak tettem: Izrael fiai közt fogok lakni, és nem hagyom el népemet, Izraelt” (1Kir 6,12). Gábor Anna Villalpando nyomán végigvezeti az olvasót a Szentélyen, és kitér azokra a későbbi építészeti remekekre is, amelyeken jól kimutatható a jeruzsálemi Szentély szellemi és építészeti továbbélése.