A Gyűrűháború | A Gyűrűk Ura históriája III.

A Gyűrűháború a Helm-szurdok csatájával kezdődik, tanúi lehetünk Vasudvard elárasztásának, Frodó, Samu és Gollam útjának Cirith Ungolig és Minas Tirith ostromának, valamint Denethor halálának. Követjük Aragornt a Holtak Ösvényén, vágtáján a kalózok hajóiig, látjuk, miképpen tört szilánkokra Orthanc lépcsőjén egy palantír, a legelső a mesében, amelynek mibenlétéről még a szerzőnek sem volt fogalma sem ekkor. Ráadásul felbukkan a történetben valaki, akit ,,nem én találtam ki, még csak nem is én akartam, bár kedvelem, hanem ő sétált be Ithilien erdejébe: Faramir, Boromir fivére…”
Az illusztrációk megmutatják, hogyan változott Tolkien elképzelése Orthancról és Minas Tirithről, a Banyapók odújáról és a hágóról körülötte. A térképek közül pedig kiemelkedik a Második Térkép, Gondor és Mordor ábrázolásával.

,,Hátára fektette Frodót, keresztbe tette karját a mellkasán, és mellé rakta Fullánkot. Ahogy elővette az üvegcsét, az fényesen felizzott. Megvilágította Frodó arcát, ami sápadtnak tűnt, mégis szépnek: tündeszépség ragyogott rajta, mint aki már rég túljutott az árnyakon. – Ég veled, Frodó – mondta Samu, és könnyei Frodó kezére hullottak.
De abban a pillanatban nehéz léptek dübörögtek fel a sziklapárkány felől. Harsány kiáltások és ordítások visszhangoztak a sziklák közt. Orkok közeledtek, valaki nyilván Hátára fektette idevezette őket.
– Átok arra a Gollamra! – szitkozódott Samu. – Tudhattam volna, hogy nem utoljára látjuk. Ezek az ő cimborái.
Samunak nem maradt vesztegetni való ideje. Még arra sem, hogy elrejtse vagy letakarja ura testét. Mivel nem tudta, mi mást tehetne, felhúzta a Gyűrűt, és magához vette az üvegcsét is, nehogy a förtelmes orkok kezére jusson, Fullánkot pedig a derekára kötötte. Aztán várt. Nem kellett sokat várnia.”