A démon Berlinben

A poéma, Mihail Lermontov klasszikus orosz költő A démon című poé­májának átirata, Bódy Gábor kisfilmjének sugallatára, huszadik század végi környezetbe helyeződik át. A helyszín Berlin, az 1989. csillagév utáni esztendők, amikor hirtelen, mintegy varázsütésre, sok minden, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk – legalábbis a regnáló kommunista diktatúrák ezt igyekeztek elhitetni velünk, bármi áron! –, megkérdőjeleződött, sőt, érvénytelenné vált, nagyon sok minden viszont a magunk mögött hagyott múltból átjött az örök jelenbe, hogy nyugtalanítóan kísértsen.
Lermontov borzongató, tragikus szerelmi története áll a középpontban, az én hősöm viszont nem démon, lázadó, menekülő értelmiségi, aki után nyúlkál feldolgozhatatlan múltja, nem a másvilág borzongató küldötte, akinek puszta érintése halálos Tamarára, hanem AIDS-es! Lényegében a veszély ugyanaz, szexuális érintkezésük értelemszerűen azt is jelenti, hogy megfertőzi és halálra ítéli a boldog(talan) lányt. A versek követik az eredetit, kihívásnak éreztem, érdekelt, hogy megváltozott környezetben mennyire él Lermontov bűbájossága, a csábítás-pasziánsz. Persze, Tamara még kiszolgáltatottabb, mögötte már nem áll a család, szerencsejátékokba menekülő, játékszenvedélyébe már-már beleőrülő atyja adósságai eltörlésének reményében egy pornófilmbe adja el gyönyörű s a forgatás alatt elkábított lányát, és ezzel kezdetét veszi Tamara kálváriája. Egy bandaharc közepére kerül, a vérengzést túléli, menekülnie kell, de akkor már követi az álmaiban már kísértő és hamarosan megjelenő „démon”!
Egy ponton, a végén változtattam Lermontov történetén: a halálos betegséggel megfertőzött lányt egy csavargó kirabolja és megöli, s ez még jobban elmélyíti a lelkiismeret-furdalástól gyötört, a bánatba, gyors veszteségbe majdnem beleőrülő, gyógyíthatatlan „démon” fájdalmát, akinek már csak hónapjai vannak hátra, s állandóan ott pörög előtte a baljós és brutális rémtörténet, s a lány, akinek ő okozta korai halálát.