A délibáb nyomában | Közéleti írások és beszédek

„Az én nemzedékem megtanult együtt élni a zsarnoksággal. Nagyon hamar megértette, vagy inkább megérezte a cseperedő gyermek, hogy két világ van. A család, amit védeni kell, mert az a jó, s a kül­világ, amelytől védeni kell, mert ami onnan jön az rossz. … A forradalom napjaiban olyan eufóriát éltünk át, amelyet nehéz lenne itt leírni. Ez a szabadság részegsége volt. Csak a szüleim figyel­meztettek: ne kergessek délibábot. … Sohasem voltam politikus – s nem is vonzott soha a politikai pálya. Mint rajtam kívül sok más értelmiségi, úgy gondoltam, eljött az idő, amikor tenni kell annak érdekében, hogy valami jobb következzen. … Nem bántam meg, hogy egy pár téglát én is kibontottam a diktatúra falából. Így van ez akkor is, ha sok minden más, amit reméltünk ismét délibábnak bizonyult.”