A borostyánszemű nyúl

264 fa- és elefántcsont faragvány, egyik se nagyobb egy gyufás-doboznál. Edmund de Waal keramikust abban a pillanatban elbűvölték, ahogy meglátta a gyűjteményt dédnagybátyja, Iggie tokiói lakásában. És amikor később Edmund örökölte a gyűjteményt, olyan történet bontakozott ki a necukékből, amilyet a gazdájuk el se mert képzelni! Valamikor az Ogyesszából elszármazott Ephrussik voltak a világ legnagyobb terménykereskedői. Charles Ephrussi a dúsgazdag új nemzedékhez tartozott, amely megtelepedett Párizsban. Rövid ideig titkárként alkalmazta Marcel Proust-ot, aki Charles-ról mintázta Swannt, Az eltűnt idő nyomában esztétáját. Charles-nak a gyűjtés volt a szenvedélye, és a necukéket, amelyeket akkor vásárolt, amikor a párizsi szalonokban a japán objets jelentették a legújabb divathóbortot, nászajándékba küldte bécsi bankár unokatestvérének. Később három gyerek – köztük a kicsi Ignace – játszik majd a necukékkel, miközben odakint a történelem szele süvölt. Az Anschluss és a második világháború a semmi szélére sodorta Ephrussiéket. Birodalmukból úgyszólván semmi sem maradt meg a necukegyűjteményen kívül, amelyet egy hűséges szobalány darabonként, zsebben csempészett ki a hatalmas bécsi palotából – ahol akkor Hitler “zsidókérdésekben” illetékes teoretikusa lakott -, hogy aztán elrejtse őket egy szalmazsákban. Edmund de Waal ebben a meghökkentően eredeti emlékezésben bejárja a világot, és végiglátogatja elődeinek palotáit, miközben felkutatja egy rendhagyó család nyomait egy viharos században, és a necukékre emlékeztető szabatos eleganciával elmeséli egy páratlan gyűjtemény történetét, amely kézről-kézre járt, amíg egy sorsfordulat haza nem juttatta Japánba.