Napraforgók a kertben

Cseh Katalin költészetében új színfoltot jelent ez a verseskötet, olyan tematikával jelentkezik, amely nemzeti költészetünkben ritkaságszámba megy. A költőnő meglátogatta egy kedves ismerősét a kolozsborsai elmegyógyintézetben, ahol a betegnek diagnosztizált emberek életével ismerkedhetett. Ennek az intézetnek a lakói szólalnak meg a versekben, fogalmazzák meg hiányérzetüket, érzelmeiket, pillanatnyi benyomásaikat, hangulataikat.

A versek alanyai különböző korú, nemű, társadalmi helyzetű személyek, akiket egyaránt nyomaszt a magány, a szeretethiány, a kirekesztettség, de vágyaikról nehezen mondanak le. A tudatos és tudat alatti, a normalitás és a részeire bomlott világ zűrzavara között vergődnek. E két világ közötti lebegés, létérzékelés párhuzama a költő jelenlétével valósul meg, ez hitelesíti a vers valóságát.