A csempészkirály fia

„...a csempészkirály a part mentén ballagott hazafelé. A vámosok ellenőrizték, és rájöttek, hogy két útlevéllel utazik. Az egyik volt a svéd, aszerint Ture Otto Pohjanennek hívták, a másik a finn, azt egy Kolari-beli hivatalnok szerezte neki. Ebben pedig Ture Otto Pohjanen volt a neve. Egyébként a születési hely, nap és minden egyéb azonos volt. A csempészkirály elmagyarázta a vámosoknak, hogy a finn hadsereg szerzett neki útlevelet arra az eshetőségre, ha a vörös hadsereg előrenyomulása a Kajaani-Oulu vonal mentén kettészakítaná az országot. Finnország ügye ezzel már a csempészkirályé is volna. Ki tudja, talán fegyverek elrejtésében kell majd segédkeznie. A vámosok erre a lehetőségre harmadik, lehunyt szemükkel tekintettek, és az ajándék konyakot megköszönték.”

A csempészkirály fia önéletrajzi ihletésű regény, ki mer mondani fájdalmas etnikai, nyelvi és vallási kisebbségi sorshoz kötődő emlékeket. A megrázó tapasztalatok súlya viszont nem taglóz le, hanem a humor eszközei révén érettebbé tesz, felszabadít.

Bengt Pohjanen, a Tornio-völgy legismertebb és legtermékenyebb írója, három nyelven, méenkieliül (a finnugor nyelvcsalád balti-finn ágának egyik nemrég önállósult hajtása), finnül és svédül publikál prózát, verset, drámát, publicisztikát, operalibrettót, forgatókönyvet. Műveinek alaptémája szülőföldje, a Tornio-völgy, annak története, hagyományai, kollektív emlékezete. Munkáit többek között orosz, angol, dán, francia és német nyelvre fordítják.

A csempészkirály fia az első prózafordítás méenkieliről magyar nyelvre M. Bodrogi Enikő tolmácsolásában.