Teljes nézet 
KönyvBeszterce ostroma Teljes nézet 
Mikszáth Kálmán
(1847–1910)
Mikszáth Kálmán egyik legérdekesebb és legnépszerűbb könyve a magyar irodalom egyik legemlékezetesebb különcéről, Pongrácz István grófról szól. A szerkezet az íróra jellemző módon épül fel: lassú hömpölygéssel, két teljesen külön szálon indul el, majd az összetalálkozás után drámaian felgyorsul, és nagy hatású, tanulságos végkifejlet zárja. A háttérben egy szerelmi történet húzódik meg, az előtérben és a cselekmény középpontjában a jelen valósága elől a múltba menekülő, „kilenc szarvával kilenc felé döfő” főúr hóbortos alakja áll. Bár a történet a 19. században zajlik, az előbb csak hóbortos, később mindinkább elboruló elméjű főnemes gróf mégis középkori várúrként viselkedik, várát is középkori mintára rendezi be. Noha az alaptörténetet Mikszáth a valóságból merítette, beismeri, hogy az igazi Pongrácz István más volt, mint regénybeli mása: „... sok mindent tudtam még, amit fel nem használhattam: nem minden téglát raktam be az épületbe, amim volt; soknak, amit beraktam, lekalapácsoltam a végét, és sok újat a magam tégláiból tettem hozzá; – a malter persze mind az enyim.” A klasszikus értelemben vett elbeszélés legnagyobb művészének szavaival élve: „Válogassátok ki ebből az egy véka összekevert mákból és kölesből külön a kölest, külön a mákot.”
Kövessen minket