Erdély fejedelmei

A kötet a 16-17. században, Erdély önálló államiságának kezdetétől (1571) annak megszűnéséig (1690/1691) terjedően uralkodó fejedelmek életpályáját mutatja be gazdag képanyaggal. Szerzője, Oborni Teréz különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyes személyek sorsáról fellelhető korabeli források közül a legizgalmasabbakat kiválogatva, ezek révén még közelebbről láttassa az Olvasókkal a „másik magyar haza”, az Erdélyi Fejedelemség szorított helyzetét, a fejedelmek küzdelmes életét, a vállaikra nehezedő országos súlyokat és emberi vívódásaikat egyaránt.
Az Iskola Alapítvány és a Magyar Nemzeti Levéltár által 2020-ban kiadott Erdély – 1000 év öröksége című kötetnek mintegy folytatása könyvünk, hiszen az ezer év történetéből a fejedelmek egyéni életútjain keresztül olyan közel másfél évszázadot mutat be részletesen, amely a hajdani keleti országrésznek és az egész magyarságnak, a sorscsapások ellenére is egyik legfényesebb korszaka volt.
Az erdélyi fejedelmek főszereplők voltak országuk történetének színpadán, és osztoztak annak sorsában, együtt éltek vagy haltak alattvalóikkal. Voltak közöttük tehetségesebbek, akiknek megadatott, hogy az Oszmán Birodalom és a Habsburg Monarchia között szerencsésen fordítsák országuk kormányrúdját a jó irányba, és békés viszonyokat teremtsenek hazájuk számára. Másokat elsodort és összeroppantott a két világbirodalom egymásnak feszülő ereje, akármennyire is igyekeztek mindkét, vagy az éppen haragvó egyik császárnak a kedvében járni. A fejedelmek mind részesei, sőt legtöbbször főszereplői voltak – Cs. Szabó László szavait idézve – a “nagy erdélyi színjátéknak”, azaz a két nagyhatalom közötti kényszerű egyensúlypolitika alakításának.