Báró Bornemisza Elemérné Szilvássy Karola

Erdély sok kivételes egyéniség szülőföldje volt. Közéjük tartozott a református nagyasszony, Bornemisza Elemérné Szilvássy Karola (Carola névalakban anyakönyvezve). A mai napig is talányos, legendák takarják, tudálékos magyarázatok torzítják valódi énjét. A monográfia korán elhunyt fia születésének 125. évfordulója alkalmából emlékeztet az idő könyörtelenségére.
Kemény János, a marosvécsi mecénás jellemzése szerint „azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni, vagy mellette vagy ellene”. Önmagára nézve nem tartotta kötelezőnek kora társadalmi előírásait, a társasági életben sajátságos, ösztönös elgondolásait követte. Sokoldalúságát, határozott, de segítségre mindig kész jellemét az erdélyi arisztokrata társadalom tagjaként, Bánffy Miklós múzsájaként, okleveles bábaként, az első világháború ápolónőjeként, a marosvécsi helikoni írótalálkozók egyik háziasszonyaként, az Erdélyi Református Nőszövetség elnökasszonyaként egyaránt megismerhette az erdélyi társadalom. Írástudó és közvéleményformáló kortársaival való gondolatváltásait 112 levél képviseli, melyek között – néhány nevet kiragadva – Bánffy Miklós, Berde Mária, Hunyady Sándor, Kemény János, Kós Károly, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Somló Bódog, Szántó György, Tabéry Géza, Wass Albert sorai olvashatóak.
A 216 lapszámnyi könyvet visszaemlékezéssel és képanyaggal támogatta egyik keresztfia, Óváry Zoltán orvosprofesszor. A kiadvány első ízben közli korán elhunyt és földi angyalra emlékeztető kisfia, Bornemisza Hubertus (becenevén Dudi) fényképét.