A megbocsátás, Az elévülhetetlen vétek

  • Kiadási év: 2021
  • Méret: 15 x 23
  • ISBN: 9786069091265, 9786069091272
  • Kötés: puha borító
  • Oldalszám: 224 + 96
  • Sorozat: Teológiai Praxis

40,00 lej


A megbocsátás:

„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan. Amikor a bűntény se nem igazolható, se nem magyarázható, még csak nem is érthető – miközben már mindent megértettünk, amit egyáltalán megérthettünk; amikor annak szörnyűsége és elkövetőjének lesújtóan nyilvánvaló felelőssége már mindenkinek szemet szúr, és szó sem lehet enyhítő körülményről vagy bármilyen mentségről; amikor fel kell adni a helyzet helyreállásának minden reményét – nos, akkor már nincs egyéb teendő, mint a megbocsátás. Ebben a kilátástalan helyzetben ez a legmagasabbrendű megoldás és a végső kegyelem: végső soron ez az egyedüli és egyetlen dolog, amit még tehetünk. Az irracionalitás eszkatológiai határáig jutunk el ezzel. Még pontosabban: a felmenthetetlen éppen azért a megbocsátás tárgya, mivel felmenthetetlen.”

Vladimir Jankélévitch

Az elévültetetlen vétek:

A megbocsátásról szóló, tisztán filozófiai jellegű tanulmányban, amelyet másutt közöltünk, a Meg kell-e bocsátani? kérdésre adott válasz, úgy tűnik, ellentmond annak, ahogyan erre a kérdésre itt válaszolunk. A szeretet törvényének abszolútuma, illetve az aljasságba fordult szabadság abszolútuma között olyan szakadék tátong, amelyet nem lehet teljesen áthidalni. Nem törekedtünk arra, hogy kibékítsük a rossz irracionalitását a szeretet mindenhatóságával. Mert erős a bocsánat, mint a gonosz; de erős a gonosz, mint a bocsánat. (...)

Nem, a bocsánat nem a disznóknak és kocáiknak való. A bocsánat meghalt a haláltáborokban. A rettenet azzal szemben, amit értelmünk valójában képtelen felfogni, a megszülető irgalmat is nyomban elfojtaná... amennyiben a vádlott még egyáltalán irgalomra indíthatna. A vádlott nem ülhet egyszerre három lovon: szemrehányást tesz az áldozatoknak keserűségük miatt, másrészt hazafinak és jó szándékú polgárnak tünteti fel magát, ugyanakkor igényli a megbocsátást is. Választani kellene! Aki bocsánatot kér, az vallja bűnösnek magát, fenntartások és enyhítő körülmények emlegetése nélkül!”

Vladimir Jankélévitch

Hírlevél

Partnereink

Vallásszabadság Háza

Communitas

Helikon

Erdélyi Irodalmi Portál