Az ünnep fizikája

A szerző Gyergyóújfalu szülötte. Felsőfokú tanulmányait a Iași-i Műegyetem Vegyészmérnöki Karán folytatta 1969-ben, ugyanott szerzett doktori fokozatot 1981-ben. Dolgozott vegyészként, fizikusként, kutatóként, osztály- és üzemvezetőként, kémiatanárként, egyetemi előadóként. 1991-től tagja az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Kárpát-Egyesületnek, alapító tagja az Erdélyi Szépmíves Céhnek, 1996-tól tagja az Erdélyi Műszaki Tudományos Társaságnak, 2001-től a Kolozsvári Akadémiai Bizottság Kémiai és Műszaki Szakosztályának, a Kriza János Néprajzi Társaságnak, továbbá a Heltai-könyvtár keretében működő önismeret-népismeret kör vezetője. Házas, négy gyermek édesanyja.

Jelen könyv az épített örökség, a természettudományok és a néphagyomány közös elemei által megőrzött tudást kutatja. Régi korokból származó információkat őriznek a román kori vagy gótikus templomok, a várak díszítőelemei és freskói. Hasonlóképpen feldolgozásra kerül itt a régi népek bölcseleti tudása: az óind, hun, sumer, egyiptomi, indián mitológiai hagyományok, továbbá hasonlóság fedezhető fel bizonyos népi törzsek és magyarok szokásai között. A nagy évköri ünnepek szimbolikája régi tudásra épül, az egyes ünnepekhez kötődő szokások és azok képi világa az adott évszak és égtáj jellegzetes erőivel kapcsolatosak.