Döntéskényszerben

A második Forrás-nemzedékkel induló Cseke Péter szociográfus és irodalomtörténész 1968-ban három olyan biológus barátjával végezte el a kolozsvári egyetemet, akiket kutatói pályára készítettek fel. Egyikükre sem várt felkészültségüknek megfelelő állás – mégis ismert és elismert kutatókká váltak: Imreh István rákkutató genetikussá, Rab János etnobotanikussá, Wilhelm Sándor ichtiológussá. Az eltérő körülmények között formálódott három értelmiségi életpálya közös vonása: az adott lehetőségek maximális kihasználásával megteremtett alkotói létforma. Az utóbbi fél évszázad értelmiségi paradigmaváltásának tanúi különböző színtereken (Románia, Magyarország, Svédország) hozták meg egyénileg súlyos, történelmileg igen jellemző (kényszer?!)döntéseiket. Több mint jelzésértékű, hogy a Döntéskényszerben szerzője újra meg újra nekiszegezi a kérdést a stockholmi Karolinska Intézetben egyetemi docens Imreh Istvánnak: mennyit haladt a rákkutatás? Közös barátunk legutóbbi válaszából már rajzolódik a jövő, hiszen a 2018-as Nobel-díjak megerősítik az utóbbi évtized stratégiai szemléletváltását a rákgyógyászatban: nem egy közös séma szerint kell gyógyítani, hanem személyre szabottan, az egyéni genetikai profilnak megfelelően.

Uray Zoltán akadémikus