Egy kevéssé misztikus egyház? 1. kötet

Csendes László, korunk kiváló polihisztora, a keresztyéni megbocsátás parancsának mentén finom ecsetvonásokkal elemzi az üldözés fájdalmát és a fájdalmas kompromisszumok hálóját. Új kötete bátor vállalkozás: a saját egyházi közösségének viszontagságos közelmúltjával való szeretetteljes, de önreflexióteli szembenézés. A szerző célja feldolgozni a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház viszonyát a második világháború után berendezkedő kommunista rendszerhez, de a kötet nem szorítkozik a tények és események egymás mellé rakásával, hanem olvasás közben felvillantja a szerző mély teológiai, filozófiai és művészeti tudását.

Stefano Bottoni történész
a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa

Nagytakarítás Erdélyország evangélikus egyházának háza táján, ahol oly sok minden ismerős… mintha teljesen otthon lennénk, s mégis minden kicsit más. A szovjet típusú kommunizmus évtizedeinek közös közép-kelet-európai tapasztalatai ezek, helyi magyar protestáns sajátosságokkal. Együtt látni, ismerni és érteni a fél szemét figyelőn mindig Moszkvára vető pártállam vezetői garnitúráját, a romániai rendőrállam működését, a megnyomorított egyházak belső életét, a teológiai látástól az intézményi működésén át „le”
a gyülekezetekig, az egyéni sorsokig. Mindez a sine ira et studio következetességével jelenik meg, mégis vállaltan személyes hangon. Szívós és lelkiismeretes kutatás nyomán összegyűjtött adathalmaz, mély merítésű iratgyűjtés, néven nevező tényfeltárás, sokszempontú magyarázatok és következtetések, értékelés, összegzés – egy kötetbe zárva áll itt. S még így is ott a kutató örök aggodalma, hogy tán ennyi fáradozás után sem sikerült a ház minden eldugott zugát kisöpörni. Pedig a takarítás tétje nem csekély: tisztább helyet, helyzetet teremteni egy új és tisztább egyházi élet számára. Határon innen és túl… onnan és túl.

Mirák Katalin
a Magyarországi Evangélikus Egyház Tényfeltáró Bizottságának tagja

Csendes László számadást készített a letűnt szocialista korszak sokszorosan hátrányos helyzetű, létében, identitásában, hitében szorongatott közösségeinek sorsáról, elsősorban az erdélyi magyar evangélikusok hányattatásairól a Gheorghiu-Dej-éra alatt. Számadása tükröt tart saját egyháza elé, melyben láthatóvá válik
a hatalom elnyomó logikája, a vele szembeni kiállás és a megalkuvás, az üldöztetés és a kollaboráció, a hatalommal visszaélő politika/politikai rendőrség és az erdélyi magyar közösségek megannyi interakciója. Ez a számadás azonban nem – csupán – felelősöket keres, nem szenzációs leleplezéseket ígér, hanem őszinte és fájdalmas szembenézésre késztet egy sok tekintetben embertelen korszak hétköznapi kompromisszumaival és mindennapi hősiességével. A szerző olyan páratlanul átfogó filozófiai, teológiai, pszichológiai, művészettörténeti, esztétikai háttér elé helyezi számadását, mely kiemeli munkáját a szaktörténeti monográfiák sorából, s a bemutatott korszak igazi látleletévé teszi azt. A téma kiváló ismerője és a korszak politikai rendőrségének, a Szekuritáténak az irataival több mint egy évtizede hivatásszerűen is foglalkozó krónikás olyan forrásokat tár fel, melyek torz, gyakran manipulált jellege sokakat visszariasztott már ettől
a kihívástól, sokan pedig inkább ürügyként szeretnek hivatkozni a Szekuritáté-iratok megbízhatatlanságára. A szerző is ismeri – ki ismerhetné jobban – ezen források sokszor kétes információértékét, ez azonban nem ingathatja meg az önként vállalt erkölcsi kötelességének teljesítésében, az „itt állok, másként nem tehetek” morális parancsának vállalásában.

Cseh Gergő Bendegúz főigazgató
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL), Budapest