Sortűz

„…A túlélő terroristákat összegyűjtöttük és betereltük a reptér egyik épületébe. Ott aztán a vérmesebbjeink gyalázni és verni kezdték őket, kihallatszott a „Terroristák vagytok!”, „Ceaușescut véditek!”, „Meg akartatok minket ölni!” kiabálás. De nem volt mindegyikük ilyen szerencsés – láttam, amint egy másik egységhez tartozó csapat parancsnoka a teherkocsi mellé sorban letérdepeltetett néhány katonát, és tarkón lőtte őket. De olyan is akadt, akit egyszerűen hagytak elvérezni. Megint leírom: fegyvertelen srácok voltak. Igaz, hogy sötétkék paroli virított a zubbonyukon, tehát a szekunál szolgáltak, de láttam a vállpántjukon a vékony piros makarónit: szekus előfelvételisek. Akiket nem a szándékuk, hanem a sors sorozott be pont oda.
Nem hinném, hogy Isten ezt valaha meg fogja bocsátani nekünk. A poklok poklában fogjuk végezni, ezerévnyi tisztítótűz után. Az emberek pedig – az ő bocsánatukért már nem is esedezem… Fegyvertelenek voltak, az Isten szerelmére…”