A kis herceg

„A lírai és filozófiai hangvételű mese narrátora a pilóta-író, akit a családtagok és barátok Toniónak, a bajtársak pedig Saint-Exnek hívtak. Szeretetteljes környezetben nőtt fel. Öten voltak testvérek, akik főnemesi családjuk vidéki kastélyában és kertjében együtt töltötték a nyári vakációt. így ír a régi parkról - amely egyik kulcs lehetne A kis herceghez: „... eszembe jutnak gyerekkori játékaim a homályos, aranyos kertben, melyet istenekkel népesítettünk be, a határtalan birodalomban, amivé ez az egy négyzetkilométernyi, egészen soha meg nem ismerhető, föl nem fedezhető terület vált számunkra - olvassuk Az ember földje című regényében. - Zárt civilizációt teremtettünk, a dolgoknak olyan értelmük, a lépéseknek olyan visszhangja volt ott, amit soha senki más meg nem érthet. Mi marad ebből a gyermekkori árnyakkal népes, nagyszerű, forró, fagyos kertből, amikor az ember felnőtt lesz és más törvények szerint él? Ha most visszatérsz hozzá [...] elámulsz, hogy ilyen szűk helyen elfért az ország, amely végtelenséged volt egykor, elámulsz, és tudod: ebbe a végtelenségbe soha többé nem fogsz visszatalálni, mert nem a parkba: a játékba kellene visszatalálnod." És azt is tudjuk - többnyire leveleiből -, hogy hat éven át érlelődött benne a kis herceg alakja, hogy ismeretlen és hozzá közel álló gyermekek angyali arcából, törékeny, finom termetéből próbálta megformálni a kíváncsi szemű, aranyszőke, gyönyörű gyermeket. ...”
Csire Gabriella