Székelykapuk régen és ma

A székelykapuk a magyar történeti forrásokban, összeírásokban, leltárakban a 17. századtól bukkannak föl.  A már akkor is díszes, reprezentatív kapuk nemesi udvarházak, kúriák és egyházi építmények előtt álltak. A nem csak leírásból ismert, ma is részben létező objektumok közül az első a mikházi ferences kolostor 1673-ban készült bejárata, melynek arányai, kivitele, díszítése már jelentős hagyományokról tanúskodik. A könyvben a magyar faépítészet e monumentális alkotásainak történetével, az előzményekkel, elterjedésükkel, az egyes vidékekre jellemző formáival, készítésükkel, készítőikkel, a díszítésükkel és jelenükkel ismerkedhet meg az olvasó.

A szerző, Balassa M. Iván (1943) nemcsak a mostanáig felhalmozott ismereteket összegzi, hanem számos új vonással gazdagítja a székelykapuról kialakult képet is. Újonnan föltárt  adatok, ábrázolások, a még ma is funkcionáló, kevéssé ismert képviselőik és az elemzésükből levont következtetések hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó eligazodjon a székelykapuk meglehetősen összetett történetében, értse és értékelje a századok során nemzedékek kezén formálódott kivételes szépségű, immár egyértelműen nemzeti jelképnek számító alkotásokat.