A csíki boszorkány

Az asszony azonban meg se rezzen, amikor az izzó vasat kezéhez, nyakához érinti. Még könny se gyűl a szemébe. Nem tud sírni - állapítja meg Borsoló úr magában, hiszen mint hozzáértő jól tudja, hogy a boszorkányok egyik ismertetőjele éppen az: nem tudnak könnyet ejteni. Gazdájuk,  az  ördög  nem  engedi.  Semmi kínzásra, akárhogy is fáj. Vagy nem is fáj nekik?... Radovánci úr bosszankodva recsegi: - Elébb a hüvelykszorító alkalmaztatik, aztán ujjain ál fogva felakasztatik a vádlott.

A hóhérlegények nem szívesen nyúlnak a boszorkány­hoz, amióta egyiket úgy leköpte egy kárhozott banya, hogy másnapra meghalt pokolkelet miatt, hiába raktak a kelésre fokhagymát, apróra tört üveget, még az eresz alá elásott három szál haj sem segített, pedig azokra még reá is olvastak az ellenboszorkányok. Ez a boszorkány azonban nem köp. Nem is ellenkezik. Mintha észre sem venné, ahová teszik, ott marad. De hát a fehér liliomnak is fekete az árnyéka...