Aranykor | A Plátói világhajnal

A figyelem irányt ad. A képzelet formát teremt. De ki irányítja őket? Mi minden változna meg az életünkben, ha megtanulnánk tudatosabban bánni a figyelmünkkel? Nap mint nap képek, gondolatok, hírek és vágyak sokasága formálja azt, ahogyan önmagunkat és a világot látjuk. De vajon mennyi ebből a sajátunk? És képesek vagyunk-e visszaszerezni azt a belső teret, ahol már nem pusztán reagálunk, hanem mi magunk választjuk meg figyelmünk irányát? E könyv középpontjában nem egy távoli, elveszett világ áll, hanem az ember belső lehetősége, hogy hogyan válhat a belső figyelem a változás kezdetévé.

Szepes Mária Aranykor című könyvében a meditáció, a teremtő képzelet és a tudatos gondolkodás lehetőségeit vizsgálja. Elméleti gondolatait gyakorlatokkal kapcsolja össze: belső képekkel, meditációkkal és szimbolikus utakkal vezeti az olvasót az önismeret mélyebb rétegei felé.
Az “aranykor” ebben a világképben nem egyszerűen egy elveszett, tökéletes múlt emléke. Sokkal inkább annak lehetősége, hogy az ember saját tudatában kezdje el létrehozni azt a változást, amelyet a külvilágtól vár. Szepes Mária egyik visszatérő gondolata, hogy a képzelet teremtőerő: építhet és gyógyíthat, de ugyanúgy rombolhat is. Ezért a valódi kérdés nem csupán az, mire vagyunk képesek, hanem az is, mire használjuk azt, ami bennünk formáló erővel bír.

Az Aranykor egyszerre meditációs könyv, szellemi útikalauz és gyakorlati kísérlet arra, hogy a változást ne kizárólag a külvilágban keressük.

Mert lehet, hogy az aranykor nem mögöttünk van – hanem bennünk kezdődhet el.
Az Aranykor 2002-ben jelent meg, de története jóval korábban kezdődött. A kötet meditációs anyagának egy részét Szepes Mária már évtizedekkel korábban, tanítványi körében is használta; hangzó változatát 1979-ben hallhatták azok, akik az akkori spirituális iskolához tartoztak. A később Kovács Julianna válogatásának segítségével összeállított könyv így egy hosszú tanítói és belső munka tapasztalatát tette hozzáférhetővé szélesebb olvasóközönség számára. Szepes Mária ebben a könyvben foglalta össze meditációs és önismereti gyakorlatainak egy részét, amelynek már alcíme is távlatot nyit: A plátói világhajnal – Egyetemes meditációk. A Szerző nem egy szűk szellemi körhöz kíván szólni: a könyv eredeti ismertetése is hangsúlyozta, hogy ezt a gyakorlatot nem valamiféle kiválasztott elit számára tartja fenn, hanem a mindennapi élet részévé tehető lehetőségként mutatja meg.