Közös történelmünk szlovák építőkövei

Käfer István (1935-2024) a magyar és a szlovák nép megbékélésének talán legelkötelezettebb magyarországi híve volt. Egész életműve ezt szolgálta. Mélyen meg volt győződve arról, hogy a magyar és a szlovák nemzetet olyan történelmi, lelki kötelék kapcsolja össze, ami – minden erre irányuló kísérlet ellenére – elvághatatlan. (Erdő Péter)

“EZER éve együtt, vérkeveredéssel, fele-fele népdalkinccsel, a nyelv azonos muzsikájával, fele-fele szókinccsel is, azonos egyházakkal, viselkedéskultúrával, kacagtató telefonkönyvekkel, külhoni anyanemzetek nélkül itt a Kárpátok alatt, egymásnak feszülő hadseregek nélkül. Látszólag szétszakítottak, világhatalmak játékszerévé lettünk, pánszláv riogatással, kitelepítéssel, dekrétummal, lakosságcserével, már és még esetleg nyelvet, múltat tudó, átnemzetesülő városokkal, proletár internacionalizmussal, globalizációval. Ők nem lettek csehekké, mi megfogyva megmaradtunk. Lehetséges-e feltámadás az egykori haza hungarus, uhorsky magyarországiságában?” (Részlet az egyik tanulmányból.)