Pacsinkó

“Nyertesből csak kevés akadt, vesztesből viszont annál több. Mi mégis tovább játszottunk, mert reméltük, hogy egyszer ránk mosolyog a szerencse!”

Az 1900-as évek elején, egy csendes koreai halászfaluban a még kamasz Szundzsa teherbe esik egy gazdag idegentől. A férfi a tenyerén hordozná, ám amikor a lány rájön, hogy szerelme nős, inkább hozzámegy egy betegeskedő keresztény lelkészhez, és vele tart Japánba. Döntésével, hogy visszautasítja születendő fia nagy hatalmú apját, és hátrahagyja otthonát, drámai eseménysorozatot indít el, amely négy generáció életét határozza meg a 20. századi Japán idegen, sokszor ellenséges világában. Itt a bevándorlók bádogviskókból álló nyomornegyedekben élnek, s míg a felnőttek az utcán árult kimcshivel és a végkimerülésig végzett munkával próbálják fenntartani a családot, a gyerekek az iskolai kiközösítéssel és a származásuk miatti szégyennel néznek szembe. Ebben a kirekesztő társadalomban a család felemelkedésének egyetlen útját a népszerű, flipperhez hasonló szerencsejáték, a pacsinkó jelentheti, ám a pacsinkószalonok füstös félhomályában a sors éppoly kiszámíthatatlanul taszítja ide-oda a makacsul reménykedőket, mint a játék apró acélgolyóit a rézszögek erdeje.
Min Jin Lee nagyszabású regénye a szerelem, az áldozat, a hűség és a gyökerek keresésének felejthetetlen eposza, amely tabuk nélkül, mély empátiával mutatja be, mit jelent idegenként otthont teremteni a világban. A könyvet világszerte több mint 75 szakmai és olvasói lista választotta az év legjobbjai közé, a The New York Times pedig a 21. század 100 legjobb regénye között az előkelő 15. helyen emelte ki.