Állatfarm

“Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél.”

“Hajrá, Állatfarm, hajrá, állatok!” – zárja összeterelt hívei előtt mondott beszédét Napóleon, a Major Farm vezérsertése. Szükség is van a biztató szólamokra, hiszen a kis brit gazdaság lakói hiába űzték el kegyetlen gazdájukat, embertelen állatállamukat nemcsak kívülről fenyegetik, belül is sok az ellenség – az ellenforradalomra készülő John gazda és az áruló Hógolyó malac ügynökei már a tyúkólban is ott vannak. Személyi kultusz, megtorlás és háborús propaganda – semmilyen ár nem drága, ha az Állatfarm jövője a tét.
Ismerős történet?
A szovjet cenzoroknak bizonyára az volt, ugyanis nyomban betiltották George Orwell 1945-ben megjelent politikai szatíráját. Ez a sors várt a könyvre a világ összes többi diktatúrájában is, Magyarországon egészen 1989-ig csak szamizdatban volt hozzáférhető. És míg az ’50-es években a CIA még lelkesen támogatta a kisregény rajzfilmes feldolgozását, napjaink Amerikájában időről időre felmerül az eltávolítása egyes iskolai könyvtárakból. Mert rezsimek jönnek és mennek, de az Állatfarm figyelmeztetése örök – az emberarcúság maszkja mögött gyakran mohó disznóvigyor rejtőzik.