Talán a halhatatlanságra gondolok

Boda Edit költő, műfordító újabb kötete jelzi a független gondolkodás mint szellemi utazás útszakaszát. Sorolhatnók az életút több-kevesebb évet jelentő állomásait a Partiumból, Erdélyből, Magyarországról, falu, nagyváros, kisváros ismétlődő egymásutánjában, de az időperspektíva – ezennel is verseben – tartalmasabban sejteti vagy körvonalazza ezeket mindannyiszor: a megélt, többnyire fájó történések behatároló elemeit. (…) Négy verstömb, nem csupán a globalitást jelző égtájakat idézve, és nem is csak a kötet cím-eleme, hanem a szövegegész miatt leginkább a kereszt, az önfeláldozó, még inkább a megkínzott, méltatlan bámészkodóknak kitett szelídség mindenkori példája szerint.
Egyed Emese