Élsz, Barackvirág!

(…) Az első nyomásnál már látták a baba fejét, s biztattak, hogy a következő görcsnél megszületik. Éles fájdalom, jóleső elernyedés – és megfagyott körülöttem a levegő. Halk nyöszörgést hallottam, és nem értettem semmit. Magdi fogta a babát, és nézte Imrét, Imre doktor megkövülten állt. “Valami baj van?” – kérdeztem. “Igen”, nyögte Magdi alig hallhatóan. “Életképtelen?” – kérdeztem félig felemelkedve. “Azt hiszem, igen” – válaszolt Magdi, majd elfordult, és elvitte a kicsit, hogy elrendezze. Annyit még láttam, hogy Kati lábai törökülésszerűen fel voltak húzva, Imre megfogta, és lefelé mozdította őket. “Kislány” – suttogta, és a lábak visszapattantak. (…)