Pannonia két arca | Pécsi irodalom a huszadik század első felében

A Pannonia két arca című könyv a 20. század első felének pécsi irodalmi műveltségét tárgyalja, olyan írók életművével foglalkozik, mint Fülep Lajos, Várkonyi Nándor vagy Kodolányi János, akik a magyar irodalom kiemelkedő szerzői. A könyv első felében (A hatodik torony) a szerző az egykori pécsi bölcsészkar neves professzorainak (mások mellett Halasy-Nagy József, Kerényi Károly) és egykori hallgatóinak, köztük Weöres Sándornak a munkásságával foglalkozik. A könyv második részében a szerző a Sorsunk című folyóirat évtizedének és Csorba Győző indulásának bemutatása mellett a tragikus sorsú Ormánságra tekint, a fogyó népesség, az “egyke” világát veszi szemügyre Kodolányi János ellentmondásosan megítélt munkásságát bemutatva, szembenézve a magyar sorskérdésekkel (A magyar “Átokföld”). A szerző Kodolányi mellett portrét rajzol az ormánsági néprajz tudósáról, Kiss Gézáról, valamint a mesekutató Berze Nagy Jánosról.

A könyv szerzője Nagy Imre irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa. Kutatási területe a felvilágosodás és a romantika irodalmának, színházművészetének vizsgálata. A pécsi témán kívül, amelyet korábban Öttorony című könyvében tárgyalt (Kronosz, Pécs, 2013), az utóbbi két évtizedben Katona József munkásságával foglalkozott. A “Katona József korai (Bánk bán előtti) drámáinak kritikai kiadása” című projekt témavezetőjeként munkatársaival együttműködve öt kötetben adta ki a jeles drámaíró munkásságával kapcsolatos kutatási eredményeit (Balassi Kiadó, Budapest, 2017-2024).