Haza: úton

Doina Gecse-Borgovan önéletrajzi ihletésű kisprózái az 1980-as évek Dobrudzsájában eltöltött gyermekkortól a kilencvenes évek kolozsvári diákéletén keresztül a közelmúltig epizódszerűen tárnak fel sokszínű, soknyelvű, hagyományt és modernséget ötvöző multikulturális világokat. A román szerzőnő szülővárosa, Brăila e történetekben a titok és az egzotikum fátylába burkolódzik, ennek ellenére furcsán ismerős az olvasó számára – talán mindannyiunk gyermekkorából. A szövegek rendkívüli megjelenítő erővel bírnak, legyen szó egy réges-régi esemény felidézett szereplőjének sziluettjéről, a tömbházak körül formálódó gyermekvilág működésének szabályairól, egy nyári reggel hangulatáról, a nyolcvanas évek romániai lakásainak hidegéről vagy egy városi utcára kihajló magnóliafáról. A kötet stílusát elsősorban a szubjektív megfigyelések gazdagsága és a leírások érzékletessége jellemzi: hangok, színek, illatok, formák és textúrák járulnak hozzá a magával ragadó olvasmányélményhez. Nem utolsósorban a Haza: úton gyakran szólítja meg az olvasót, párbeszédet kezdeményez vele, mi több: arra biztatja, írja meg ő is a maga ide-oda kanyarodó barangolásait hazaúton.

A számos magyar vonatkozást tartalmazó kötetet Vallasek Júlia fordításában veheti kézbe az olvasó.