Virágtanoda

Ha visszapillantok legkorábbi emlékeimre, felötlik bennem… alig markoltam jól a ceruzát, rajzolni kezdtem miegymást. Ennek következtében kerültem a képzőművészeti főiskola padszékére.
E könyv születésre – noha a betűvetésnek több ízben nekilendültem… tollamat hegyezve mind a közben – szintén a rajz iránti tettvágyam sarkallt. Darabonként épültek köréje a mesebeli szereplőim, megmintázva az idilli mágikus világot. S mivel móka meg rejtélyek nélkül sivár lenne életünk… e lapokból ebből is túlmenően csipegethetünk. Míg csak élessé lesz… Életünk imádott kulcsművét kezünkben tartjuk, végérvényesen.

Könnyed, szinte a természetbe beleringató kezdeti sorok egy olyan élet felé terelnek, ami nyerseségével akarja meghódítani a világot. Ebben a légkörben serdül fel Kalózvirág, magáénak tekintve e harciasság vezérelte jellemet, mely az ott élők sorsát alakítja. A hozzá közel álló Alma mama, aki a maga rendjén megjárta a hadak útját, s elnyerte a felsőbb erők kegyét, jóhiszeműségével megkísérli ráébreszteni ezen értékrend követésének veszélyeire. A kalandos út, mely őrá vár, egy olyan mágikus világba sodorja, ahol rétegről rétegre hámlik le róla vaskos harcias modora, helyet adva ébredező lelke világosságának. Az illusztrációk is ezt a misztikus világot tükrözik, méghozzá azt a síkot, amelyhez közel csak az férkőzhet, aki eléggé felvértezett, hogy kíváncsiságának eleget tegyen, ha egyszer elindul az őt hívogató ösvényen…

Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt szóló meseregény.