Kolozsvár alatt az ég

„Már verőfényes reggel volt, mikor arra eszméltem, hogy sokadjára mondja be a rádió: ››Kolozsvár, légi veszély‹‹. Nem mozdultam. Ami másnak maga a pokol lehetett, az nekem a sors megváltó keze. Kilenckor felbőgtek a szirénák. A légvédelmi szirénák. Hallottam, ahogy a ház lakói az óvóhelyre menekülnek. Én ültem tovább a konyhában, ittam, szívtam a Darlingot, és az órámat figyeltem. Negyed tíz előtt egy perccel hullott le az első bomba. Akkora zajt csapott, mintha megnyílt volna a föld. De meg se rezdültem. Ültem a konyhában, szívtam a Darlingot, és az órámat figyeltem.”

Cserna-Szabó András (1974, Szentes) író. Novellát, esszét, regényt ír. Apja és nagyapja Kolozsváron született, ő is évtizedek óta a Kincses Város szerelmese. 2012-ben, egy erdélyi ösztöndíj során kezdett el kolozsvári novellákat írni. Ez alkalommal tizenhárom év tizenhárom történetét rendezte kötetté, melyet az olvasó – ha úgy akarja – forgathat töredékes városregényként, vagy akár egy nem Kolozsváron világra jött, mégis lokálpatrióta kolozsvári író novelláskönyveként. Most nem belülről látjuk a várost, hanem kívülről, egy külsős szemével, aki talán mindent másként lát, mint egy benszülött. Hol madártávlatból, hol Petőfi, Drakula vagy Cioran szemével, és van úgy, hogy fejen állva: így lehetséges, hogy olykor Kolozsvár alá kerül az ég.