Nádler István – A papír érintése / Touching Paper

Becsomagolt végtelen – fogalmaz a művész a festmény címében, és mindez mintha nemcsak a festményre, hanem életművének egészére is érvényes lenne, hiszen érzésem szerint Nádler István művészete nem más, mint újbóli és újbóli nekirugaszkodás a végtelen becsomagolására és kibontására. Nádler életműve erre a kettős mozgásra és az abban rejlő termékeny feszültségre épül. Kétféle végtelen megragadására törekszik: az egyik önmagába záródik, befelé terjeszkedik, a másik túlnyúlik a képmező határain, és láthatatlan távlatok felé nyílik meg.