Anyám a lóban | Avagy bevezetés a megöregedésbe

Az Író három dologtól rettegett a legjobban; először attól, hogy túl egyszerűen, mondhatjuk, falvédősen fogalmaz, s ezért mindenki megérti, másodszor pedig attól, hogy túl belterjesen, majdhogy nem madár-nyelven fejti ki mondanivalóját, s így senki se érti meg, harmadszor pedig attól, hogy rajtakapják.
Mert az Író, amióta csak tollat ragadott a kezébe, hazudott. Egy világot hazudott össze: tengerekkel, kontinensekkel, állandóan változó egekkel – és természetesen emberekkel, akik mindenféle történetekbe keveredtek egymással, s létezésüknek csak egyetlen mentsége volt, hogy mindegyikük maga az Író volt.