Pozsonyi kávé Bratislavában | 41 kortárs szlovák költő

Az antológia az 1980-as évek végétől napjainkig, a szerzők születési sorrendjében, így hosszmetszetében is megkísérli áttekinti a kortárs szlovák líra útját és fejlődését. Olyan költőktől is olvashatnak, akiknek a kor magyar költészetében nem volt és lényegében ma sincs pandanjuk, talán csak Stráľay és Hevier kivételével. A rendszerváltozás körül, illetve az 1990-es évektől indulókkal már felnőtt két-három olyan újabb nemzedék is, akik egyfelől “barbár nemzedékként” aposztrofálva magukat és feladva a “jól fésült költő” attitűdjét – a “magánélet költészetének” preferálásával a korábbi irányoktól és irányzatoktól is tüntetőleg eltértek, de találkozhatunk a “text generation” képviselőivel (Machovszky, Habaj, ©ulej) is. A versek egy részét Miroslav Bielik, a Szlovák Írószövetség elnöke ajánlotta a kötethez, másik felét Tóth László költő, műfordító válogatta számunkra, aki utószavában foglalja össze a szlovák és magyar költészet egymásra hatásait.