Kínai legyező | versek

Vírusos időben születtek ezek a versek. Szomorúak. A saját hang már megvan, azon ír – főleg szabad verseket, szinte prózaverseket inkább.
Fiatalabb kortársai így jellemzik őt: “Mintha nem is lábbal járna. Szívvel inkább. Amit nem tud elérni szóval, megnyeri szenvedéssel. Szeretem, ahogy túlesik a búcsúzások szomorúságán. Tóth Erzsébet költészete erő. Erő a süket világgal, vak történelemmel szemben.” (Iancu Laura) “A vershelyzet szituációit mindig határozott kontúrral rajzolja körbe. Aztán elindulunk vele, átéljük, amit ő is átél. A vége sokszor váratlan, meglepő, kijózanító. A kötetet olvasva érezzük a vélemény és a kiállás erejét. Kétségünk sincsen, a sorok építkezése csak megerősíti, hogy éppen így zajlottak az érzelmek és az események is. Mint egy novellában, mert közben felfedezzük, hogy Tóth Erzsébet minden versében egy történet zajlik.” (Kontra Ferenc)
Tóth Erzsébet a mai Magyarország meghatározó lírai krónikása.
Az EMET-NKA támogatásával