Judit szimfóniája

Vörös hajú, középkorú nő ül törökülésben egy könyvesbolt karácsonyi forgatagában valahol Németországban, és sietősen ír, mintha élettörténetét próbálná sürgősen lekottázni. „A nevem Judit. Aranydiplomás hegedűs vagyok, és három napja az utcán lakom” – kezdi vallomását… Judit is Föld utcai lány: ugyanabban a szecessziós erdélyi városban nőtt fel, mint Isa Schneider más regényeinek hősnői. A játékos, rejtelmes Föld utcában, ahol kiabálni és bújócskázni lehetett, de titkosrendőrök várakoztak a sarkon, ahonnan legtöbbjük gazdag, ám nehéz útravalóval a szívében távozott és szóródott szét a nagyvilágban. A főhős, Judit útja Erdélyből Németországba vezet. A történet középpontjában a férjéhez foggal-körömmel ragaszkodó, majd elengedni tudó feleség kálváriája áll. Egy asszony sorsa ez, egy zenészé, változatos hangnemekben elbeszélve. Parlando, rubato, fortissimo…