A sajómenti népies építés díszítő formáiról

“Az országos magyar iparművészeti múzeum igazgatósága módot adott arra, hogy bemutassak egy pár népies motívumot, amelyek Gömör vármegyének egy aránylag elég szúk köréről valók és amelyek csak egy kis csoportjában a falvaknak divatosak. Ennek az építésmódnak, mely annyira egyöntetű, hogy joggal lehet stílusnak nevezni, székhelye ott van, ahol a Sajó és a Rima egybefolyik. A középpontja nagyjában Rimacsécs községe. Átnyúlik azonban a határos Borsod és Heves vármegyékbe is.
E vidék egy részét nevezik Barkóságnak. A barkók az eddigi meghatározások szerint a palócságnak az egyik törzsét képezik. Építési módjuknak legészakibb faluja Jánosi, amely alig néhány kilométernyire fekszik Rimaszombat alatt. Nemes Jánosi falvának (majd minden lakosa nemes) református lakossága valóságos fényűzéssel díszíti házait, kivált a múlt század közepén (XIX. század), amikor még nagy jólét uralkodott e vidéken, építkeztek ilyen ékesen. A házak udvari oldalán oszlopos tornác vonul végig, más cifrák az utcai falakat díszítik.” – írja előszavában a szerző.