A Korpa-hegyeken innen...: Földünk mai államnevei anyanyelvünkben Teljes nézet

A Korpa-hegyeken innen... Földünk mai államnevei anyanyelvünkben

  • Kiadási év: 2006
  • Méret: 14 x 20 cm
  • ISBN: 9789738514274
  • Kötés: puha borító
  • Oldalszám: 164
  • Sorozat: AESZ-füzetek

21,80 lej

A mai magyar nyelvterületen kívül eső földrajzi fogalmak megnevezése a magyar nyelvben is beletartozik a mindennapi kommunikációba. Gyakorlatilag tehát az államnevek is részét képezik a magyar szókészletnek (ezért a magyar nyelvnek is) – akár kisebb, akár nagyobb mértékben térnek is el ezek a megnevezések az általuk jelölt fogalmaknak más nyelvekben élő névváltozatától. Anyanyelvi szókészletünk egyik érdekes, élő és fontos csoportjaként foglalkozik a könyv a ma használt államnevekkel.
Vannak államok, melyek nemrég születtek, de már „meg vannak számlálva” az éveik, mert fizikai létüket fenyegeti a jéghegyolvadás okozta tengerár, a tengerszint esetleges emelkedése. És vannak viszonylag nem is kicsik, melyek sohasem léteztek, azaz szinte sohasem voltak függetlenek, mint pl. a sokmilliós Kurdisztán. A történelem folyamán sok-sok állam, kicsi is, nagy is, letűnt nyomtalanul vagy úgy, hogy szinte csak a nevüket őrizte meg a történelem, ill. egykori létük nyomait csupán a régészet tudja vagy föltételezi, illetve kutatja.  A könyv azokat az államneveket is tartalmazza, amelyekről gyakran hallunk, mert amit látunk, amire gondolni szoktunk, azt megnevezni is kívánjuk, mégpedig „érthetően”; és általában meg is találjuk a megnevezés módját – néha többszörösen is vagy több változatban is.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által kiadásra szánt kis kalauznak több közvetlen célja is van. Több szempontból vizsgálja azt a legegyszerűbb formát, melyen ezek a közösségi nevek a mai magyar köznyelvben spontánul legtöbbször előfordulnak, mindenekelőtt átfogó típusrajzot és típusrendszert kíván adni a kisebb-nagyobb emberi társadalmak édes vagy mostoha hazájának hivatalos szerepét betöltő közjogi közösségek mindennapi megnevezéséről, hovatartozásáról, nevük jellegéről és változásáról.
Nem kétséges, hogy elsősorban a kis vagy a kisebb államok neve a kevésbé ismert, ezért főleg ezekhez juttatja közelebb a kötet az olvasót. De lényegében az egyetemes ismeretnyújtás a célja, másodsorban a könyvben fellelhető ismeretekkel képzeletünk bizonyára könnyebben megközelítheti majd a mai világmagyarság szétszóródottságának fogalmát, és lélekben, nemzettudatunkban is közelebb kerülhetünk a világban szertesodródott, de még magyarul álmodó vagy a mi anyanyelvünkön (is) beszélő, illetve erre már csak sóvárgással emlékező, szétszórt nemzetrészekhez.
A kötet Kisszótár című betűrendes jegyzékében, melyet a könyv másik felében az Olvasó megismerhet, és használhat is, a címszóként szereplő egyes államnevek mellett megtalálhatják a kontinens nevének rövidítését is.
Szakmai szempontból nem földrajzi kirándulásra invitálja Ágoston Mihály könyve az Olvasót, hanem egyfajta névtani szemlére anyanyelvünk virágoskertjének egyik zugába, ahol a ma élő államnevek közismertebb alakjait vagy típusait ismerhetjük meg közelebbről. Azért foglalkozik az államok nevével, hogy néhány érdekesnek ígérkező dolgot is megtudjon az olvasó, többek között a sok apró államról, napjaink létező közösségeiről, a világtérkép értékes színfoltjairól.
De elsősorban nem ezért szándékozza ismertetni jellegzetes alakjegyeiket, vagyis nem az államok leltárba vételéért, hanem hogy népeikkel együtt a mai térségek (a megnevezések pontosabb fölismerése révén is) lehetőleg többet jelenthessenek térképadatnál. A nevek pongyola kiejtése mindennapos jelenség, de érdemes kerülnünk, nemcsak azért, mert ez esetleg bántóan hat, sőt nemegyszer tiszteletlenségnek vagy nyegleségnek tűnhet, hanem mert a pongyolaság általában gátolja az értést.
Nos, az elkövetkezőkben a fönti szempontokból próbál a könyv a gyakorlati tájékozódásban segítséggel szolgálni. 

Hírlevél

Partnereink

Communitas

Helikon

Erdélyi Irodalmi Portál