Bajtársaimmal a fronton - 1914-1918 Teljes nézet

Bajtársaimmal a fronton - 1914-1918

Kováts István

A könyv 3D-s képeket/szemüveget tartalmaz

Bővebb leírás

Kiadó: Tortoma
  • Kiadási év: 2017
  • Méret: 24,5 x 21,5 cm
  • ISBN: 9789738995567
  • Kötés: keménytábla
  • Oldalszám: 160

59,00 lej

A marosújvári születésű id. Kováts   István a „boldog békeidők” polgári világának fotográfusaként, a székelyudvarhelyi 82. császári és királyi gyalogezred katonájaként került ki a Nagy Háború harctereire. Az 1883-ban, nagyszebeni állomáshellyel és székelyudvarhelyi hadkiegészítési körzettel alapított ezred végigharcolta az első világháború három frontját is. Az ezredbe udvarhelyi és csíki fiatalokat soroztak be. Az egyik zászlóalj mindig Székelyudvarhelyen állomásozott, ezért a város lakossága „házi ezredének” nevezte. A másik három zászlóaljat a háború kitörése Bécsben találta. A három székely gyalogezred közül a legmagyarabbnak tekintették a 82-est, és a székely jelzővel illették. Az alakulat 1914. augusztus 26-án az orosz fronton, a 2. osztrák-magyar hadsereg részeként, a galíciai Dunajownál esett át a tűzkeresztségen. Ezután a térségben harcoltak egészen 1916 augusztusáig, a románok erdélyi betöréséig. Részesei voltak a gorlicei áttörésnek, az egyik legemlékezetesebb osztrák-magyar hadi sikernek, amelynek következtében sikerült megállítani az orosz előrenyomulást.

A székelyudvarhelyi Kováts család által őrzött tábori levelezőlapok egyike arról tanúskodik, hogy id. Kováts István 1915. november 11–én a 82. császári és királyi gyalogezred katonájaként a harctéren teljesített szolgálatot. Ekkor a székelyudvarhelyi ezred Volhíniában harcolt az orosz fronton. Fényképek sokasága bizonyság arra, hogy az udvarhelyi fotográfus igyekezett lencsevégre venni minden érdemleges történést. Egy három nappal későbbi – Árpád testvéréhez íródott tábori lapról – aztán azt is megtudhatjuk, hogy a „magán felvételek” egy 9-12-es méretű géppel készültek, de az „ezred számára” egy 10–15–ös nagyságú, tükörreflexes kamerával dolgozott. E sorok alapján tehát állíthatjuk, hogy id. Kováts István a 82. gyalogezred hivatalos fényképészeként tevékenykedett. Mint előbb írtuk, az esedékes román támadás miatt 1916 augusztusában az egész székely ezredet Brassóba vezényelték. Ifj. Kováts István visszaemlékezése szerint az édesanyja Brassóba vitte egy éves korában, hogy az édesapa először láthassa meg kisfiát. A látogatásra valószínűleg a román támadás előtti napokban kerülhetett sor, vagyis augusztus 27-e előtt. A következő időszakban id. Kováts István az Ojtozi-szorosba került a 82-sekkel. Ajtay János első világháborús naplójából kiderül, hogy 1917. december 27-én Kováts felvételeket készített a negyedik zászlóalj tisztikaráról. Ekkor már nyugodtabb napjai voltak a sokat megélt 82-es legényeknek, ugyanis Oroszország és Románia már megkötötte a fegyverszüneti egyezményeket a Központi Hatalmakkal (1917. december 5 és 9). Mindezek ellenére csak egy, 1918. március 26-ról keltezett levelezőlapon számolhatott be Kováts István az Ojtozi szoros elhagyásáról. Egy újabb tábori levelezőlap, ezúttal 1918. június 24-i dátummal azt igazolja, hogy a román front után id. Kováts István az olasz hadszíntérre került. Így készülhetett több olaszországi városról is Kováts fénykép. Olyan városokról van szó, amelyek a caporettói áttörés után kerültek a Központi Hatalmak megszállása alá.

    Id. Kováts István a nagy háború forgatagában mintegy 400 fényképet és több sztereófotót készített, igyekezett megragadni a háború különböző arcait, leginkább katonatársait, a lövészárkok hangulatát, a fegyvernyugvások idején szórakozó katonákat, az elfoglalt településeket örökítette meg.



Hírlevél

Partnereink

Communitas

Helikon

Erdélyi Irodalmi Portál